Párkapcsolati coach & mediátor

A jó párkapcsolat tanulható

5 hiba, amit minden önbizalom-hiányos ember elkövet

Az önbizalom-hiányos emberről messziről ordít, hogy híján van az önbecsülésnek. Ennek eredményeként élete számtalan területén sikertelen, boldogtalan. Ám ahelyett, hogy felelősséget vállalna az életéért, hibát hibára halmoz.

1. Folyton csak álmodozik

Az önbizalom-hiányos ember tisztában van a saját kudarcaival: boldogtalan párkapcsolat, elakadt karrier, alacsony fizetés, nehéz családi viszonyok. Ám ahelyett, hogy felelősséget vállalna az életéért, kezébe venné a sorsát, segítséget kérne, esetleg komolyabb önismereti munkába kezdene, csak álmodozik. Nagy segítségére vannak ebben a romantikus regények, filmek, amelyekben a főhős gazadag, sikeres, és a végén még a teljes elfogadással járó romantikus szerelmet is elnyeri. Amíg az önbizalom-hiányos ember elmerül a képzelet világában, addig legalább jól érzi magát, és nem kell szembesülnie saját élete nehézségeivel.

 

2. Irigykedik

Nagy nehézséget jelent számára, ha azt látja, hogy a környezetében van valaki, aki magabiztos, sikeres, önmegvalósító, ne adj isten boldog! Ha pedig ehhez még anyagi gyarapodás is párosul, akkor az önbizalom-hiányos ember irigykedni, pletykálni, gonoszkodni kezd, és az önigazolás eszközével élve megállapítja: “Biztos azért ilyen sikeres, mert szerencsés. Jókor volt jó helyen. Így könnyű.” Sajnos nem látja, hogy a nagyobb önbecsüléssel rendelkező ismerőse mennyit küzdött, dolgozott azalatt, míg ő csak álmodozott.

 

3. Nem vállal felelősséget az életéért

Az önbizalom-hiányos ember nem jó dolgában olyan, amilyen. Nagy eséllyel olyan családban nőtt fel, ahol nem kapott elég támogatást, biztatást, esetleg olyan párkapcsolatban él, ahol a megbecsülés helyett csak megalázás a része. Ám ez nem menti fel az alól, hogy felelősséget vállaljon az életéért. A legtöbb önbizalom-hiányos ember azt hiszi, hogy képtelen változtatni a sorsán. Csak panaszkodik, tehetetlen áldozatnak látja és láttatja magát. Másokat okol azért, mert neki most nehéz. Beletörődik abba, hogy ő már csak ilyen csóró marad, úgysem talál egy normális társat vagy olyan munkahelyet, ahol jobban megbecsülik. Úgysincs jobb. Ha van is, akkor azt mások kapják. Vagyis nem vállal felelősséget az életéért.

 

4. Rossz mintát ad a gyerekeinek

Az önbizalom-hiányos ember tehetetlensége mintaként ég be a gyerekei lelkébe. “Anyám tehetetlen, gyenge” – gondolja a gyerek. “Nekem kell segíteni neki, mert ő képtelen megoldani egy csomó helyzetet.” Az ilyen módon “szülősített” gyerek azonban képtelen megoldani a felnőtt problémáit, hiszen gyerek. Mit fog ebből megtapasztalni? “Én is épp olyan ügyetlen vagyok mint a szülőm.” Vagyis jó eséllyel belőle is önbizalom-hiányos felnőtt válik, aki a szülőjétől látott minta alapján beleragad majd egy megalázó, esetleg bántalmazó kapcsolatba. Képtelen lesz otthagyni a biztonságosnak látszó munkahelyét, ahol sem anyagi, sem emberi megbecsülést nem kap.

 

5. Minek ide coach, pszichológus?

Az önbizalom-hiányos ember nem hiszi, hogy rajta segíteni lehet, így aztán nem is kér segítséget Minek neki pszichológus vagy coach? Úri huncutság számára mindaz, amit a tudomány összehordott. Pedig egy tisztességes segítő szakember tudná őt abban támogatni, hogy végre felelősséget vállaljon magáért, a gyerekeiért, és  álmodozás helyett végre megmozduljon, és tegyen azért, hogy boldogabb életet éljen.

Ha szeretnéd fejleszteni az önbecsülésedet, nézd meg, hogyan segíthetek neked!

Hozzászólások

  • Péter szerint:

    Kedves Blogger!

    Minden bekezdésben benne van, hogy “nem vállal felelősséget”, de sehol nincs megfogalmazva, hogy mi a felelősség vállalás definíciója. Minden problémára az a válasz, hogy nem vállal felelősséget. Mégis mit jelent ez? Ha az emberek olyanok amilyenek, akkor azon mit változtat az én felelősség vállalásom? Szerintem egy önbizalom hiányos ember nem feltétlen saját felelősség vállalása hiányának áldozata. Az önbizalom hiányának oka van, és az nem a felelősség vállalás hiánya a legtöbb esetben. Tenni, cselekedni, de mit és hogyan?? Nagyon sokan tennének, és cselekednének, de nem az az eredménye, aminek kellene lenni, míg mások kvázi semmit nem tesznek, és mindent kapnak, így persze, hogy összezavarodik az egyszeri ember… A vicc az, hogy a legtöbb ember, aki mondhatni normális kapcsolatban van, vagy vehetjük szüleink generációját is, nem coachoktól, könyvekből, ráfókuszált, tudatos dolog által van ott, ahol. Milyen egyszerű is lenne, ha az ember bemenne egy személyiségkereskedésbe és kérne 3 kiló önbizalmat, 2 darab önbecsülést, egy tucat magabiztosságot, némi ellenszert a magasságproblémákra (pasik esetében), a raktáron lévő agilitást és ambíciót azonnal elvinné, mert ugye ezek nélkül nem férfi a férfi. Szóval a törtetést, és a motivációt már csak rendelésre tudná adni az üzlet, mert ezek sok esetben hiánycikkek…..

    • Jánosi Valéria szerint:

      Kedves Péter!

      Jó a kérdés. Mi a felelősségvállalás? Igazad van abban, hogy az önbizalom egy részét „gyárilag” kapjuk a szüleinktől. Sajnos az iskola, a szülők és a környezetünk sokat tesz azért, hogy lerombolja az önbizalmat. Ha azonban megállapítom, hogy nekem kicsi az önbizalmam, akkor az onnantól kezdve az én felelősségem, hogy megkeressem a módját, hogyan lehet azt növelni. Mert más nem fogja megtenni helyettem. Sajnos sok esetben az emberek azt mondják: könnyű neki, mert normális családból jött. Ő a szerencsés. Lehet. De nem kell, hogy én viszont megváltoztathatatlanul szerencsétlennek érezzem magam.
      Az önbecsülés növelhető, sokat tehetek azért, hogy én magam megdolgozzak érte. Persze nem úgy, hogy bemegyek a boltba, és veszek. Előadások, könyvek meghallgatásával, olvasással, különböző gyakorlatok segítségével tudom növelni az önbecsülésemet. El lehet menni segítőhöz önismereti munkát végezni, felfedezni az erősségeimet, javítani a gyengeségeimen. Csakhogy ez nem megy egyik napról a másikra, és nem is mindig könnyű munka. Az első lépés, hogy elhatározom: foglalkozok a témával, információkat gyűjtök, keresgélek. Aztán pedig elkezdek változtatni a gondolkodásomon, felfogásomon, a cselekedeteimen. Nem könnyű munka, sok fájdalmas felismeréssel jár, ám lassan, de biztosan meghozza az eredményt.
      Ha kíváncsi vagy konkrét ötletekre, gyakorlatokra, gyere el a Jóban lenni önmagaddal című előadássorozatomra!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.