Párkapcsolati coach & mediátor

A jó párkapcsolat tanulható

5 tipp arra az esetre, amikor már végképp kiborít, hogy még mindig egyedülálló vagy

Egy szingli életében vannak olyan órák, napok, hetek, amikor nagyon reménytelennek tűnik a helyzet. Már minden ismerősöd párkapcsolatban él, sorra születnek a gyerekek, csak te keresgélsz még egyre kétségbeesettebben a “húspiacon”. Lehet, hogy totál kilátástalannak látod a helyzetedet, de hidd el, nagyon is sok mindent tehetsz azért, hogy kilábalj ebből az állapotból.

Vannak olyan végtelenül magányos esték, éjszakák, hétvégék, amikor egy szingli már nem tud nevetni Bridget Jones bájos csetlésén-botlásán, és Carrie Bradshaw bölcsességei sem segítenek. Ilyenkor nincs más, csak a végtelenül tömény magány, kétségbeesés, sírás. Mert már mindenki másnak sikerült, csak én vagyok ilyen reménytelenül béna és lúzer, hogy nem tudok keríteni magamnak egy normális társat. Mert úgy tűnik, hogy végképp lemaradtam, és ha így folytatom, akkor a végén még gyerekem sem lesz. Mert hétvégenként nincs senki, akivel programot csinálhatok, és az estéim magányát sem oldja semmi. Egyszerűen csak lógok a levegőben, és nem tartozom senkihez.

Aki még nem élte át ezt az állapotot, annak fogalma sincs arról a szívszorító magányról, amit egy egyedülálló átél. Ilyenkor totál kilátástalannak tűnik minden, és úgy érzi az ember, hogy ez most már mindig így marad.

A jó hír, hogy semmi sem marad örökké ugyanígy. Biztos lehetsz benne, hogy ez az állapot is el fog múlni. A rossz hír, hogy nagyon kicsi az esélye annak, hogy egy varázssuhintásra magától megoldódik a problémád. Ha viszont hajlandó vagy tudatosan vállalni a felelősséget az életed irányításáért, és hajlandó vagy tenni azért, hogy ez az állapot minél hamarabb elmúljon, akkor nagyon is sok esélyed van arra, hogy megtaláld a társadat.

  1. Éld át a szomorúságot!

Azt gondolom, hogy a szomorúság, fájdalom mély átélése a segítségünkre van. Nyugodtan sírd ki magad, szomorkodjál bátran! Igen, ez valóban egy nagyon fájdalmas, magányos állapot. Ha beleengeded magad ebbe a fájdalomba, akkor megtapasztalod, hogy előbb-utóbb elmúlik. Hidd el, nem fogsz hetekig sírni! Ráadásul a szomorúság, fájdalom megtapasztalása sokkal inkább motiválttá tesz a változásra. Sajnos a legtöbben szenvedés-nyomásra vagyunk hajlandóak változni. Továbbá a jelen helyzet keserűsége segít majd a későbbiekben, hogy megbecsüld a társadat, akit választottál.

2. Mozogj!

A szomorúság könnyen átfordulhat depresszióba, ha hajlamos vagy rá. Éppen ezért nagyon-nagyon fontos és elsődleges feladat, hogy sportolj hetente legalább két-három alkalommal! Próbálj olyan mozgásformát választani, amit élvezel, és mások társaságában, csoportban lehet űzni! Így egyrészt élvezheted a mozgás közben felszabaduló boldogsághormonok jótékony hatását, másrészt társaságban vagy, ami oldja a magányodat.

3. Menj emberek közé!

Amikor szomorúak vagyunk, hajlamosakká válunk arra, hogy begubózzunk, letargikus filmeket bámuljunk egy nagy doboz jégkrém társaságában, és ettől még pocsékabbul érezzük magunkat. A magány oldásának legegyszerűbb módja, hogy tudatosan megtervezzük a hetünket, és legalább egy-két estét, délutánt olyan programmal töltünk, amihez ki kell mozdulni otthonról. Menjél el moziba, színházba, fesztiválokra, előadásokra, tréningekre, kiállításokra, randirendezvényekre! Nem, nem ciki egyedül menni! És menj el akkor is, amikor egyáltalán nincs kedved kimozdulni otthonról! Sokszor menet közben jön meg a kedved.

4. Keress csoportokat, közösségeket!

Próbálj meg közösségeket, csoportokat találni! Ezzel két legyet üthetsz egy csapásra: egyrészt barátokat, ismerősöket találsz, ami jótékonyan oldja mag a magányodat, másrészt lehetőséged adódik arra, hogy új emberekkel ismerkedj, és hátha köztük lesz az a valaki, akit keresel. Számtalan csoport, közösség létezik, akik elég nyitottak arra, hogy befogadjanak. Kirándulócsoportok, színjátszókörök, különféle klubok, önkéntes csoportok. Hidd el, nem csak a nyugdíjas klub létezik! De tanulhatsz nyelveket, mehetsz idegen nyelvi klubokba, tanulhatsz táncolni, mehetsz csoportterápiára is.Persze ehhez is kell egy kis erőfeszítés, bátorság, nyitottság, hogy bele merj vágni, és egyedül elmenj egy ilyen helyre.

5. Teremtsd meg azt az életet, amire mindig is vágytál!

A jelen helyzet kiváló arra, hogy végre megtedd azt, amire eddig mindig is vágytál, csak nem volt rá időd, vagy azt mondtad, hogy majd a párommal. Tedd meg most! Keress hobbit, elfoglaltságot! Lehet, hogy ha megismered a párodat, annak esze ágában sem lesz elmenni veled ezekre a helyekre.

A lényeg, hogy teremtsd meg most azt az életet, amire vágysz! Igen, most, egyedül! Sajnos nem tudhatod, hogy mennyi ideig leszel még egyedül. Volt egy kliensem, aki azt mondta, hogy ha tudta volna, hogy negyven felett találja meg a párját, az első negyven évet hasznosabban töltötte volna. Ne arra várj, hogy majd az Igazi megtalálásával elkezdődjön az életed! Az életed most folyik! Tedd olyanná, hogy az már most a lehető legboldogabb legyen! És hidd el, hogy ehhez sokkal hamarabb akad majd társ is, hiszen vonzóbb az az ember, akiből sugárzik az életöröm és boldogság.

Ha nagyon magányos vagy, társaságot keresel, és szeretnéd még hatékonyabbá tenni a társkeresést, gyere el a Társkereső tréningre, ahol rá tudsz nézni arra, hol és miért akadtál el, és hogyan lendülhetsz át az elakadásaidon.

Ha nem akarsz lemaradni a legújabb bejegyzésekről, kövess a facebookon is!

Hozzászólások

  • Gábor szerint:

    “arra az esetre, amikor már végképp kiborít, hogy még mindig egyedülálló vagy” – Ez való igaz, hogy egyedül lenni nem mindig kirobbanó érzés, pláne, ha búgó szerelmes párokat lát nap mint nap az ember.

    Azonban párkapcsolatban lenni egy ideiglenes állapot, nem életcél. Hány ember vágyik arra, hogy párkapcsolatban legyen és mennyivel több, aki vergődik a párkapcsolati krízisekben vagy a társas magányban.

    Azt gondolom, akit kiborít “hogy még mindig egyedül vagyok” az még nem találta meg igazán önmagát, saját boldogságának valódi forrását és azt a leendő párjától várja, ami hamis illúzió és csak ideig-óráig van, míg tart a lila köd…

    A “kiborító magány érzés” nagyon fontos indikátora, hogy valaki kapcsolat függő, táras kapcsolatai elsorvadtak, nincs elég önbizalma-hite abban, hogy pozitívan képes befolyásolni az életét, nincs elég önismerete, milyen személyes célok, élmények teszik boldoggá. Pedig boldog párkapcsolat csak a fenti tényezők egyensúlyba hozása után lehetséges, szerintem.

    A társunk csak elkísér egy életszakaszban, akivel megoszthatunk élményeket, lehetnek közös céljaink, de nem veszthetjük el a felelősségünk és a törekvésünk a saját életünkért, a saját boldogságunkért, amiért elsősorban felelünk.

    Másrészt megfontolandó – aki volt már nehéz párkapcsolatban tudja ezt – hogy a félmegoldás / a nem megfelelő partner sok problémát hoz az életbe, ami managelni sok energia és idő, kérdés megéri-e, csupán azért, hogy legyen valaki mellettem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.