Egy szakítás akkor is fáj, ha a szemünkbe mondják, hogy vége. Sokkal fájdalmasabb, érthetetlenebb azonban, amikor valaki szó nélkül tűnik el az életünkből. Egyszer csak elérhetetlenné válik, nem ad életjelet, esetleg hetekig, hónapokig hiteget azzal, hogy majd találkozunk. Egy ilyen szakítást sokkal nehezebb túlélni. Ha viszont megértjük, hogy a dolog nem rólunk szól, könnyebbé válik a történtek feldolgozása.
Amit az elhagyott fél megél
Sajnos sok kliensem van, akik átélték az elhagyásnak ezt a csöppet sem szép és becsületes módján. Ebben a helyzetben az a legrosszabb, hogy amíg egy „normális” szakítás esetében gyorsan kiderül, hogy vége a kapcsolatnak, akit szó nélkül hagynak faképnél, még hetekig, hónapokig azt gondolhatja, hogy párkapcsolatban él. Csak éppen közben gyötrődik, pörög az agya, hogy miért elérhetetlen a másik, miért nem lehet vele beszélni, találkozni, mit követett el, ami miatt a másik nem akarja őt látni. Küzd, próbálkozik, sms-t ír, csetelni próbál, hívogatja a másikat, és egyre csak reménykedik, mentségeket keres a másik számára („biztosan sok a dolga”, „most nehéz az élete”). Ami pedig a legrosszabb, hogy magát okolja a történtekért: „Én vagyok a hibás, hogy nem keres. Túl sok voltam neki, túl gyorsan/lassan akartam haladni. Nem vagyok elég szép/okos/vonzó/kedves.” Ebben az a legnehezebb, hogy az elhagyott fél úgy keresi az okokat, hogy erre semmiféle visszajelzést nem kap, csak találgatni tud, és általában a magára nézve legrosszabb verziót fogja igaznak tartani. Ennek aztán az lesz a következménye, hogy az önbecsülése csökken, egyre rosszabb lelki állapotba kerül.
A legnehezebb talán az, hogy az elhagyott fél kontrollvesztést él meg: mindegy, mit csinálok, a másikat nem érem el, képtelen vagyok okokat kicsikarni belőle. További nehézséget jelent, hogy addig nem tud megkezdődni a gyászfolyamat, amíg az elhagyott fél tudomásul nem veszi, hogy ennek a kapcsolatnak vége.
Miért hagy el szó nélkül?
Nagyon sokféle oka lehet annak, hogy valaki szó nélkül abbahagy egy kapcsolatot. A teljesség igénye nélkül mondok néhányat. Ha egy kapcsolat kezdeti szakaszában, a randizási fázisban lép le valaki, nagyon valószínű, hogy több vasat tartott a tűzben, és egy másik partner hirtelen vonzóbb lett számára. Az is megtörténhet, hogy érzékeli, a kezdődő kapcsolat kezd komolyabbá válni, és megijed az érzések intenzitásától, nincs felkészülve egy elköteleződéssel járó kapcsolatra. Igazából mindegy is, hogy mi az oka annak, hogy abba akarja hagyni a kapcsolatot. A szó nélkül lelépőkben valójában az a közös, hogy nem merik vállalni a konfrontálódással, szakítással járó feszültséget. A következő kérdések, félelmek fordulnak meg a fejükben: „Hogyan mondjam meg neki, hogy vége? Nem akarom bántani, hisz annyira kedves. Nem ezt érdemli. Nem bírnám elviselni a szomorúságát/haragját. Mi lesz, ha könyörögni kezd? Vagy dühöngeni? Nem bírom ezeket a heves érzelmeket. Jobb lesz, ha inkább nem veszem fel a telefont. Rá fog jönni magától is, hogy vége.”
Vagyis fél, retteg a konfrontációtól. Hiányzik belőle a másik iránti tisztelet és empátia. Fel sem merül benne, hogy így sokszorosan megnehezíti annak az embernek az életét, akinek nem akart fájdalmat okozni.
Mit tehetsz, ha szó nélkül hagytak el?
1. Vedd észre a jeleket, és tudatosítsd magadban, hogy vége!
A szellemé válók között vannak, akik következetesek: egyáltalán nem veszik fel a telefont, nem válaszolnak az üzenetekre. Ez a könnyebbik eset, bár egy szerető fél ilyenkor még hetekig aggódik amiatt, hogy nagy baj történt a választottjával, és mindent elkövet, hogy megkeresse, elérje. Csakhogy ez lehetetlen. Ha viszont nem ilyen következetes az elhagyó fél, még néha felveszi a telefont, válaszolgat az üzenetekre, sőt még azzal is kecsegtethet, hogy hamarosan ismét találkoztok. Ám erre nem kerül sor, mert neki nagyon sok a dolga, rendkívüli helyzet állt elő az életében. Vagy kiderül, hogy ő igazából egy titkosügynök, aki szupertitkos kiküldetésbe ment. (Ez utóbbi nem vicc, nekem mondták, amikor még randizgattam. :-)) Ez az igazán csapdahelyzet, mert az elhagyott fél azt érzi, hogy ő a követelőző, hisztis, kiállhatatlan személy, aki csak bántja, üldözi az amúgy is nehéz helyzetben lévő partnerét.
A legfontosabb lépés tehát, hogy vedd észre a jeleket, és tudatosítsd magadban, hogy vége! Ne dőlj be a hazugságoknak, hitegetéseknek! Aki igazán szeret, akinek fontos vagy, az a legnehezebb, legmunkásabb hetekben is talál időt arra, hogy veled legyen. A szerelmes ember sok időt akar tölteni a választottjával. Ha a partnereddel már két-három hete nem tudtál találkozni, akkor ismerd fel, hogy ennek a kapcsolatnak vége.
A romló párkapcsolat első jeleit a Kapcsolat szervíz videós előadás-sorozatban megismerheted.
2. Tudatosítsd, hogy nem a te hibád!
Nagyon fontos, hogy felismerd: nem te követtél el hibát! Ő lépett le érzéketlen, bántó módon. A tettei a saját gyávaságáról, szorongásairól szólnak, és nem rólad. Te nem ezt érdemelted. Nem arról szól a helyzet, hogy csúnya, buta, szerethetetlen vagy!
3. Tudatosítsd és éld meg az érzéseidet!
Minden szakítás gyászfolyamatot indít el, aminek része, hogy az elhagyott fél egy érzelmi hullámvasútra ül fel, ami egyelőre meredeken száguld lefelé. Van itt minden: harag, tehetetlenség, kétségbeesés, reménytelenség, fájdalom. Éld meg ezeket az érzéseket! Nem kell szégyellned magad amiatt, hogy kiborultál! Teljesen természetes folyamat zajlik, nem arról szól, hogy gyenge vagy. Engedd meg magadnak a fájdalmat, és sírjál! De szigorúan csak a barátaidnak vagy egyedül. Az egykori partneredet nem fogja meghatni a fájdalmad, legfeljebb újabb hitegetéseket kapsz cserébe, ami csak tovább nyújtja a gyász idejét.
4. Zárd le magadban!
Mivel vele nem tudod megbeszélni, hogy vége, kénytelen vagy magadban, egyedül lezárni. Írj neki egy levelet, amiben elmondod, hogy tudomásul veszed, hogy ennek a kapcsolatnak vége. Köszönj meg neki mindent, írd le, hogy mennyire fáj, ami történt, majd köszönj el tőle! És a levelet még véletlenül se küldd el neki! Hajtogass belőle papírcsónakot, küldd le a Dunán, vagy égesd el! Valamilyen szimbolikus formában küldd el! Nagyon fontos a lezárás aktusa! Erre neked van életbevágóan szükséged, hogy tovább tudj lépni. Ha egyedül nem megy, érdemes ehhez egy segítő támogatását kérni.
5. Erősítsd az önbecsülésedet!
Attól függően, hogy mennyire érintett meg érzelmileg a történet, időre van szükséged, hogy ismét felépítsd a megrongálódott önbecsülésedet. Adj időt a gyásznak és a felépülésnek! Nem érdemes alacsony önbecsüléssel társat keresni, mert könnyen lehet, hogy beleszédülsz az első kedvesnek látszó emberbe, csakhogy végre megélhesd: mégis kellek valakinek. Így sajnos könnyen kerülhetsz méltatlan, akár bántalmazó kapcsolatba is. Tehát adj időt magadnak, és dolgozz az önbecsülésed felépítésén! Olvass könyveket, járj előadásokra, vagy kérd egy segítő támogatását!
6. Kezdd újra a randizást!
Ha már elég erősnek érzed magad, kezdd újra a randizást! Aki leesik a lóról, annak is azt tanácsolják, hogy minél előbb üljön vissza újra. Ha már megerősödtél, kezdj el újra ismerkedni, ne engedd, hogy egy ilyen alak elvegye a kedvedet, reményedet!
KATTINTS A LINKRE!
Ha szeretnéd felgyorsítani és hatékonyabbá tenni a társkeresésedet, ehhez teljes körű segítséget nyújt neked a Társtaláló Expedíció!
Nézd meg, hogyan segíthet neked a coaching!
Kövess a facebookon is, és biztosan nem maradsz le egyetlen érdekes bejegyzésről sem!
