Aki hosszú keresés után végre társat talál, azt hiszi, hogy most aztán végre hátradőlhet, mert megvan élete társa, és ettől kezdve már az örökös boldogság vár rá. Sajnos hátra is dől, és a valóság csak pár év múlva csapja arcul. Ekkorra azonban jóvátehetetlenül elromlik a kapcsolata, ő pedig értetlenül áll, és azt állítja: rosszul választott. Valójában azonban annyi történt, hogy nem tudott vigyázni a kapcsolatára.
A veszekedésekkel az a baj, hogy ha már benne vagyunk, nehéz kikeveredni belőle sérülések nélkül. Bár a nézeteltéréseket nem tudjuk kiküszöbölni, de sokat tehetünk azért, hogy ezek ne fajuljanak késhegyig menő vitává.
A párunkkal való viták során gyakran nem is a felmerülő probléma okozza a konfliktust, hanem a módszer, ahogy a feszültségünket csökkenteni szeretnénk. Íme, négy gyakori konfliktushelyzet, amikor nem is a párunkkal van bajunk, hanem a látásmódunk, a múltbéli sérüléseink okoznak gondot.
Amikor egy érzelmileg fontos kapcsolatunk véget ér, az épp olyan gyászreakciót vált ki belőlünk, mint egy haláleset. Valami végérvényesen véget ért, vissza nem hozható. Egyedül maradtunk a "nem vagyok elég jó" kínzó gondolatával, és kénytelenek vagyunk újra tervezni a jövőnket. Van azonban néhány hatékony eszköz, ami segíthet a túlélésben és a felépülésben.
Aki elvár, az fél attól, hogy nem tud egyedül megoldani egy helyzetet. Aki elvár, óhatatlanul csalódik, mert nem kaphat minden elvárására pozitív választ. Amikor pedig visszautasítják, úgy érzi, hogy a személyét utasítják el, mert nem elég fontos a másiknak, nem elég szerethető. Ezzel pedig a kapcsolat el is indult a lejtőn.
Minden párkapcsolatban vannak olyan konfliktusok, amelyek megoldhatatlannak tűnnek. Például az egyik fel akar gyereket, a másik nem. A nő rendmániás, a férfi szétdobálja a zoknikat. Megannyi konfliktus, amelyen rendszeresen fennakadunk, és úgy tűnik, ezekre nincs megoldás. Pedig van!
Szuper, hogy az iskolában megtanulunk írni, olvasni, számolni, de a kommunikáció, konfliktuskezelés alapvető szabályaira sajnos nem tanítanak meg bennünket. Így aztán úgy hagyjuk el az iskolapadokat, hogy köpni-nyelni nem tudunk, ha beszólnak nekünk, és csak éjszaka hánykolódva találjuk ki, mit is kellett volna mondani az adott helyzetben. Íme öt valóban használható módszer, amivel a fenti helyzetet el tudod kerülni.