A veszekedésekkel az a baj, hogy ha már benne vagyunk, nehéz kikeveredni belőle sérülések nélkül. Bár a nézeteltéréseket nem tudjuk kiküszöbölni, de sokat tehetünk azért, hogy ezek ne fajuljanak késhegyig menő vitává.
A párunkkal való viták során gyakran nem is a felmerülő probléma okozza a konfliktust, hanem a módszer, ahogy a feszültségünket csökkenteni szeretnénk. Íme, négy gyakori konfliktushelyzet, amikor nem is a párunkkal van bajunk, hanem a látásmódunk, a múltbéli sérüléseink okoznak gondot.
Amikor egy érzelmileg fontos kapcsolatunk véget ér, az épp olyan gyászreakciót vált ki belőlünk, mint egy haláleset. Valami végérvényesen véget ért, vissza nem hozható. Egyedül maradtunk a "nem vagyok elég jó" kínzó gondolatával, és kénytelenek vagyunk újra tervezni a jövőnket. Van azonban néhány hatékony eszköz, ami segíthet a túlélésben és a felépülésben.
Aki elvár, az fél attól, hogy nem tud egyedül megoldani egy helyzetet. Aki elvár, óhatatlanul csalódik, mert nem kaphat minden elvárására pozitív választ. Amikor pedig visszautasítják, úgy érzi, hogy a személyét utasítják el, mert nem elég fontos a másiknak, nem elég szerethető. Ezzel pedig a kapcsolat el is indult a lejtőn.
Minden párkapcsolatban vannak olyan konfliktusok, amelyek megoldhatatlannak tűnnek. Például az egyik fel akar gyereket, a másik nem. A nő rendmániás, a férfi szétdobálja a zoknikat. Megannyi konfliktus, amelyen rendszeresen fennakadunk, és úgy tűnik, ezekre nincs megoldás. Pedig van!
Szuper, hogy az iskolában megtanulunk írni, olvasni, számolni, de a kommunikáció, konfliktuskezelés alapvető szabályaira sajnos nem tanítanak meg bennünket. Így aztán úgy hagyjuk el az iskolapadokat, hogy köpni-nyelni nem tudunk, ha beszólnak nekünk, és csak éjszaka hánykolódva találjuk ki, mit is kellett volna mondani az adott helyzetben. Íme öt valóban használható módszer, amivel a fenti helyzetet el tudod kerülni.
Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Nem tűnik nagy dolognak, hogy órákig duzzogunk, a telefont nyomkodjuk, amikor a párunk szól hozzánk, vagy éppen magunkból kikelve ordítunk, amikor felbosszant. Az se nagy ügy, amikor szidjuk az anyósunkat, vagy épp minden veszekedésnél felhánytorgatjuk az öt évvel ezelőtti esetet, amikor a párunk annyira megbántott. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.