Feldmárra manapság mindenki felkapja a fejét, mert vagy utálja, vagy rajongásig szereti. Nehéz elmenni mellette szó nélkül. Sokan vádolják őt szülőellenességgel is, mert megérinti azt a pontot, ahol egy szülő a leggyengébb.
Miért olyan nehéz? Mert egy olyan énrészünkhöz szól, akit gyakran megaláztak, megszégyenítettek, bántottak. Mert többnyire szíven üt és betalál, amit mond. Nem fogalmaz finoman, sőt kifejezetten és bevallottan a sarkosságra törekszik, hogy a mondatai belénk akadjanak.
Sokan vádolják őt szülőellenességgel is, mert megérinti azt a pontot, ahol egy szülő a leggyengébb. Megpendíti mindenkiben azt a gondolatot, hogy vajon én elég jól csinálom? Elég jó szülő vagyok?
Mivel Feldmár kitartóan ragaszkodik ahhoz, hogy nevén nevezze a problémákat, sokan sértve érzik magukat a mondatai által, mert tükörbe nézni gyakran nem kellemes. De ahogy Standhal mondja: „ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde.”
Íme egy anyák napi idézet-csokor szülőknek, anyáknak, gyerekeknek.
„Miért bánik egy anya másként egyik gyermekével mint a másikkal? Mert tudat alatt emlékezteti őt valakire, akit gyűlöl(t). Mert az elsőszülött könnyen bűnbakká válik, hiszen “őmiatta” változott meg anyja élete drasztikusan. Ő tette azt a nőt, aki ő volt, anyává.”
Ha szeretnék valamit, akkor úgy szégyenítenek meg, hogy azt hajtogatják: „Te mindig kérsz valamit, neked semmi sem elég. Egy feneketlen kút vagy.” Na, hát akkor hipnotizál a mamám vagy a papám, hogy én egy feneketlen kút vagyok. És én elhiszem, hogy egy feneketlen kút vagyok. De ettől nem leszek jobb, csak megerősödik bennem a tudat, hogy én ilyen vagyok. És akkor vagy meg akarom ölni magam, vagy mindenkinek úgy mutatkozom be, hogy én egy feneketlen kút vagyok. Tehát akit megszégyenítettek, és aki szégyelli magát, az nem fog megváltozni. Mert elhiszi, hogy ő az, akinek őt mondták. És mégis, ennek ellenére, általában majdnem minden szülő, majdnem minden tanár reggeltől estig szégyeníti a gyerekeket.
Ha valakinek gyerekei vannak, az a dolga, hogy felvigye a magasba, pályára állítsa őket, azután ő maga kapcsolódjon le róluk.
Az egyetlen útmutatás, amit azzal kapcsolatban adhatok, hogyan neveljük fel a gyerekeinket: ne szégyenítsük meg őket! Ne alázzuk meg őket! Semmiképpen se! És ha más viselkedne így velük, védjük meg őket!
Akkor vagy otthon, amikor nincsenek elvárások, amikor az lehetsz, aki vagy. És a másik örömet lel benned, nem akar megváltoztatni, és nem kritizál, hanem örül neked úgy, ahogy vagy.
Az, hogy az anyukád téged vádol, hogy miattad nem tudott úgy szeretni téged, ahogy akart, az egy őrület. Te nem azért születtél, hogy neki jó legyen. Neki kellett volna, hogy akárki vagy és akármi vagy, örüljön neked. És nem mindenféle elvárással lenni. Az olyan, mintha egészen pici gyerekkorodban már színésznőnek kellett volna lenned. Minthogyha őt nem érdekelné az, aki te vagy, hanem az érdekelné, hogy jó gyereket játsszál neki. Akkor meg ki vagy használva csecsemőkorod óta.
Ha szeretnél beszélgetni arról, hogy mi romlott el az életedben, várlak az egyéni beszélgetéseken!
