Párkapcsolati coach & mediátor

A jó párkapcsolat tanulható

Így éld túl a társkeresés időszakát

A társkeresés időszaka igen stresszes.  A randik előtt még tele vagy reménnyel, aztán amikor megpillantod  a másikat, ez a remény rohamosan fogyni kezd, és a randi végén szomorúan konstatálod, hogy kezdheted elölről az ismerkedést. Az ötödik, tizedik találka után már legszívesebben felhagynál az egésszel, magadra húznád a takarót, és siratnád az elrontott életedet. Hiszen már minden ismerősöd házas, sorra szülik a gyerekeket, míg te lassan menthetetlenül lemaradsz, és szembe kell nézned azzal a lehetőséggel is, hogy most már végképp egyedül maradsz. Mégis hogy lehet túlélni ezt az időszakot?

Hogy lehet újra meg újra felszívni magadat, és minden kudarc, csalódás és visszautasítás ellenére ismét keresni, írni, felhívni, találkozni? Hogy lehet minden csalódás és szomorúság után ismét életvidám nőként/férfiként megjelenni a következő randin? Nem állítom, hogy könnyű, de talán mégsem lehetetlen feladat. Egy kicsit keljfeljancsinak kell lenned hozzá.

 

Türelem

Kezdjük egy nagyon is racionális észérvvel! A nagy számok törvénye működik. Minél több emberrel találkozol, annál nagyobb az esélye annak, hogy találsz köztük valakit, akivel élni is tudsz. Tök logikus: sok randi, nagyobb esély. Gondolj bele, hogy egy üzletkötő mennyi visszautasítást kap, míg megköt egy üzletet! Nekik azt tanítják, örüljenek minden egyes visszautasításnak, mert minél hamarabb begyűjtik a statisztikához szükséges nemet, annál hamarabb kapják meg az igent. A társkeresés nyelvére lefordítva: minél hamarabb minél több “alkalmatlan” jelölttel találkozol, annál hamarabb találod meg azt az egyet, akivel egymást keresitek. Tehát minden egyes pocsék randi közelebb visz a célodhoz. Hajrá! Arról nem is beszélve, hogy egyre rutinosabb, egyre könnyedebb leszel minden egyes randin. És amikor találsz valakit, aki tetszik neked, már nem leszel annyira görcsös, hiszen húsz randin már túl vagy.

 

A visszautasítás nem a személyednek szól

Fájdalmasabb történet, amikor úgy érezzük, hogy végre találtunk valakit, ám az illető elutasít minket. Még egy fokkal szomorúbb, amikor mindez néhány jól sikerült randi után történik. Ilyenkor azt éljük meg, hogy “megint nem kellettem”. Vagy: “nem voltam neki elég jó”. Az önbizalmunk, önbecsülésünk romokban hever. Pedig csak annyi történt, hogy a másik azt mondja: “bocs, de nem téged kereslek”. Ezt a mondatot érdemes lenne komolyan venni. “Nincs veled semmi gond, de nem téged kereslek. Az elutasításom nem a személyednek szól, csak azt gondolom, hogy nem illünk egymáshoz.” Igen, ez fájdalmas, ha tetszik nekünk az illető, és mi el tudnánk képzelni vele az életünket. Szomorúak vagyunk, de az igazi fájdalmat az okozza, amit a mondatok mögé gondolunk: “nem vagyok elég jó/szép/csinos/okos.” De ez már a magunk által konstruált történet, ami azt jelzi, hogy dolgunk lenne az önbecsülésünk fejlesztésével.

 

Nagyon fáj a magány

Társkeresőként néha nagyon magányos tud lenni az ember. Különösen azoknak nehéz, akik távol élnek a családjuktól, és nincs sok barátjuk. Persze lehet valaki magányos a családja körében is… Klassz lenne azt ígérni, hogy ha megtalálod a társadat, akkor soha többé nem leszel magányos. De ez nem így van. A magány az emberi létünk része, és nem érdemes a párkapcsolatra úgy gondolnod, hogy ez majd megszabadít tőle. Persze, lesz valaki a lakásban, akihez szólhatsz, de azért mellette is leszel majd magányos. Sokkal fontosabb viszont az, hogy kialakíts magad körül egy olyan baráti, családi hálót, ami megtart a nehéz időszakokban. Ezt társkeresőként is megteheted. És még az is lehet, hogy egy új társaságban, baráti körben találod meg azt, akit keresel. Persze, tudom, barátokat keresni egyáltalán nem könnyű, de ma már több olyan szervezet is létezik, amelyek társkeresők számára rendeznek összejöveteleket.

 

Már most éld azt az életet, amiről mindig is álmodtál!

Sok társkereső úgy gondol a párkapcsolatra, házasságra, mint egy nagy végső célra, amikor majd minden gondja egy csapásra megoldódik. (Kevesen tudják azt, hogy egy csomó másik gond pedig ekkor fog kezdődni…) A házasság az ő szemükben az a vágyott állapot, amikor majd végre úgy fognak élni, ahogy mindig is szerettek volna. Addig pedig ülnek egy váróteremben, és várják, hogy a vágyott élet egyszer csak berobogjon. Közben pedig telik az életük. Évek múlnak el a várakozásban, ők pedig nem élnek, csak vegetálnak. Engedj meg egy durva kérdést: mi van akkor, ha soha nem találsz társat? Akkor ebben a várakozásban fog eltelni az életed? Mi lenne, ha elkezdenéd most úgy berendezni az életedet, amire azt tudod mondani, hogy ha így marad, akkor is elégedett leszek? Mi lenne, ha megkeresnéd azt a munkát, ami valóban boldoggá tesz, azt a hobbit, ami valóban érdekel, azt a baráti kört, ahol tényleg otthon érzed magad? A tapasztalatok azt mutatják, hogy a boldog emberek sokkal vonzóbbak, és nagyobb eséllyel találnak társat. Ráadásul a boldogság megvéd attól is, hogy belemenj egy félig jó párkapcsolatba. Ha elég jól vagy, nem fogsz beleragadni valamibe, amiben nem igazán érzed jól magad, és nem fogod beérni félmegoldással.

Ha úgy érzed, végképp elakadtál, gyere el társkereső coachingra, ahol átbeszéljük, mi mindent tehetsz azért, hogy megtaláld a társadat!

Ha ennél sürgősebb a dolog, akkor a Társkereső Műhely a te megoldásod, ahol egy nap alatt áttekintjük az elakadás lehetséges okait, és számtalan ötletet kapsz arra, hogyan lépj tovább.

Ha nem akarsz lemaradni a friss bejegyzésekről, csatlakozz a blog facebook oldalához!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.