Párkapcsolati coach & mediátor

A jó párkapcsolat tanulható

Miért lépnek félre a boldog házasok?

Amikor meghalljuk, hogy valaki félrelépett, az első gondolatunk általában az, hogy biztos nem kapott meg valamit a házasságában. A magunk megnyugtatására is szolgál ez a fajta elmélet: ha elég jó házastársak vagyunk, ha mindent megadunk a párunknak, akkor biztosan nem lép félre. A dolog azonban sajnos nem ennyire egyszerű. Előfordul, hogy a boldog házasságban élők is félrelépnek.

 Tényleg az lép félre, akinek baj van a házasságával?

A közkeletű elmélet úgy szól, hogy egy affér hátterében egy sérült párkapcsolat vagy sérült/magát és partnerét elhanyagoló házastárs áll. És ez sok esetben valóban így is van. Rengeteg félrelépés azért jön létre, hogy a félrelépő kompenzáljon valamit, betöltsön valamiféle hiányt az életében. Tényleg állhat mögötte bizonytalan kötődés, konfliktuskerülés, hosszú ideje szexmentes házasság, magány.

Ugyanakkor ez az elmélet megnyugtatja a jó házasságban élőket, mert azt feltételezni, hogy ha az otthon az a hely, ahol biztonságban érezzük magunkat, ahol tisztelnek, megértenek, kívánnak bennünket, akkor abból senki nem fog kikacsintgatni.

De nehéz elfogadni azt a tényt, hogy afférok bizony komolyabb házassági problémák nélkül is megesnek. Ilyenkor mondja azt a félrelépő, hogy ő őszintén szereti, tiszteli a párját, soha nem akarna ártani neki, fontos neki a felesége/férje, de van egy szeretője, akit nem tud elhagyni.

És mondja ezt egy olyan ember, aki kiegyensúlyozottnak, érettnek, törődőnek tűnik, évtizedekig fel sem merült benne, hogy félreléphetne. De mégis, egy nap átlépte azt a határt, amiről korábban azt gondolta, hogy ő azt soha nem fogja átlépni, és kockára tett mindent, amit évtizedek alatt felépített.

Akkor hogy is van ez? Miért lépnek félre a boldog emberek?

A félrelépés mint a szabályszegés megtapasztalása

Tényleg vannak olyanok, akiknek a félrelépése nem tünet, nem kórisme, hanem egy identitáskrízis, a személyiség belső újrarendeződése. Ennek klasszikus példája a 45-50-es férfi, aki így éli meg a maga kései tinédzserkori lázadását. Vagy éppen az örökké engedelmes, másokat szolgáló nő, aki ily módon enged a saját vágyainak.

A titkos viszonyok szerves része a kiszámíthatatlanság, bizonytalanság, az állandó veszély, ott van benne a lebukás örök kockázata. Ezek mind olyan izgalmat, afrodiziákumot jelentenek, amelyek ellenállhatatlan erővel vonzzák a félrelépőket. Ádám és Éva óta tudjuk, hogy a szabályszegés hallatlanul izgalmas. És persze ez a magyarázata annak is, hogy miért érnek véget az afférok akkor, amikor fény derül rájuk. Amikor megszűnik a tilalom, amikor kimondják valamelyik fél válását, az affér a hétköznapi élet része lesz. Már nem lesz sem titkos, sem izgalmas, és enélkül már nem ugyanolyan ellenállhatatlan a viszony.

A félrelépés mint a meg nem élt életek lehetősége

Az affér lehet az önfelfedezés vagy éppen egy új (esetleg korábbi, elveszett) identitásunk keresése is. A félrelépő időnként nem a partnerétől fordul el, hanem attól a személytől, akivé a tartós kapcsolatában vált. Nem annyira egy új szerelmet keres, hanem inkább önmagának egy másik, új verzióját. Ahogy egy gyakran félrelépő férfi fogalmazta: “minden nővel más személy lehettem. Mindegyiktől más tanultam magamról.”

A szerető gyakran egy olyan meg nem élt, párhuzamos univerzumba repíti partnerét, amit soha nem élhetett meg. A szabálykövető férfi megélheti, hogy romantikus, laza és önfeledt. A jókislány olyan szexuális könnyedséget élhet át, amelyet talán eddig soha életében. Másokat annak a személyiségnek az emléke vonz, akik valaha voltak. Ez áll az exekkel felmelegített afférok hátterében.

Gyerekként lehetőségünk volt különböző szerepeket eljátszani, ám felnőttként gyakran találjuk beszorulva magunkat egyetlenegy szerepbe, amelyet mi választottunk vagy éppen ránk ruháztak. Amikor házastársat választunk, történetet is választunk, de vannak, akik örökre kíváncsiak maradnak arra, hogy milyen más sztorikban lehetett volna részük. És ha rátalálnak egyre, akkor minden kötelességtudatuk dacára győz a kíváncsiságuk, és bepillantanak ebbe az életbe, meglesik általuk a bennük lakozó idegen, a meg nem élt énrészüket.

Lehet, hogy most felháborodsz: “önfelfedezés, egy francokat! Persze, ez jobban hangzik mint a kefélgetés egy útszéli motelben!” És tudod, igazad van: a megcsalás az megcsalás, minek szépítsük. Kegyetlen, önző, hazug és bántó dolog annak, akit megcsaltak. De amikor a megcsalt fél túl van az első sokkon, és azon, hogy elkezdi keresgélni, hogy “mit tud az k@va, amit én nem?”, nem árt, ha azt is végiggondolja, hogy nem feltétlenül a saját házasságában vagy éppen benne van a hiba. És nem is biztos, hogy a partnere defektes, nárcisztikus vagy pszichopata. A megcsalásnak lehet egy egészen furcsa oka is.

Nézd meg, hogyan segíthet neked a párkapcsolati coaching!

Kövess a facebookon is, ahol naponta újabb és újabb párkapcsolati érdekességről olvashatsz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük