Biztosan van olyan ismerősöd, aki már hónapok, esetleg évek óta panaszkodik a partnerére, ám képtelen kilépni a fájdalmas párkapcsolatából. A barátok ilyenkor értetlenül állnak a jelenség előtt. Pedig komoly okai vannak, ha valaki képtelen a változtatásra.
Egy szakítás akkor is fáj, ha a szemünkbe mondják, hogy vége. Sokkal fájdalmasabb, érthetetlenebb azonban, amikor valaki szó nélkül tűnik el az életünkből. Egyszer csak elérhetetlenné válik, nem ad életjelet, esetleg hetekig, hónapokig hiteget azzal, hogy majd találkozunk. Egy ilyen szakítást sokkal nehezebb túlélni. Ha viszont megértjük, hogy a dolog nem rólunk szól, könnyebbé válik a történtek feldolgozása.
Az önbizalom-hiányos emberről messziről ordít, hogy híján van az önbecsülésnek. Ennek eredményeként élete számtalan területén sikertelen, boldogtalan. Ám ahelyett, hogy felelősséget vállalna az életéért, hibát hibára halmoz.
Lehet, hogy volt már neked is olyan párod, aki a megbízhatatlanságával az őrületbe kergetett, mégsem tudtad kiverni őt a fejedből, sőt azt élted meg, hogy egyre jobban és görcsösebben kapaszkodsz belé. Lehet, hogy arra is gondoltál, hogy a partnereddel kapcsolatos megszállottságod mértéke az igaz szerelem jele. Miért van az, hogy olyan nehezen tudunk kiszakadni az efféle kapcsolatból, pedig nagyon szenvedünk benne? Miért nem vagyunk képesek beleszeretni egy nyugodt, biztonságot adó társba?
Gyakran előfordul, hogy olyan partnerbe szeretünk bele, akivel képtelenek vagyunk együtt éni. Más az értékrendje, nem úgy viselkedik, ahogy elvárjuk, olyan szokásai vannak, amitől a hajunkat tépjük. Hogyan kerülhetjük ki ezt a csapdát?
Úgy szól a mondás, hogy nem párt találni nehéz, hanem megtartani azt, akit megtaláltál. Vagyis hiába kerested hosszú éveken át az Igazit, ha nem vagy képes megtartani őt, mert vannak olyan szokásaid, amelyek a legszeretőbb társat is kiábrándítják belőled.
Hiába költünk vagyonokat kozmetikumokra, új ruhákra, fodrászra, elég egy pillantás, egy rossz szó, és máris romokban hever az önbecsülésünk. A szépségünkre, külsőnkre költött vagyonok csak átmenetileg feledtetik a csökkentértékűségünket. A megoldás nem a külső, hanem a belső megújulásban rejlik.