A szülők többsége a lelkét is kiteszi, hogy jól és lehetőleg nagyobb sérülések nélkül nevelje fel gyermekét. Ennek ellenére – többnyire öntudatukon kívül – mégis rengeteg kárt okoznak a gyereküknek. Fel sem merül bennük, hogy az, amit mondanak vagy csinálnak mennyire fáj a csemetéjüknek. Mi pedig mire felnövünk, természetesnek vesszük, hogy szülőként ez a normális […]
Vannak emberek, akik évekig eléldegélnek egy pocsék párkapcsolatban, mert képtelenek kilépni belőle. A környezetük kétségbeesve nézi a kínlódásukat, és nem értik, hogy az illető miért nem szakít vagy válik el, hisz a vak is látja, hogy ez a kapcsolat nem lesz jobb.
Kinek a dolga a gyerek nevelése? A szülőké, akik hétköznap alig látják őket, vagy a tanároké, akik hetente két-három órát töltenek velük felső tagozatban, gimnáziumban, amúgy is túlterheltek és szinte minden fegyelmezési eszközt kivettek a kezükből? Ki és hogyan neveli manapság a gyerekeinket?
Feldmárra manapság mindenki felkapja a fejét, mert vagy utálja, vagy rajongásig szereti. Nehéz elmenni mellette szó nélkül. Sokan vádolják őt szülőellenességgel is, mert megérinti azt a pontot, ahol egy szülő a leggyengébb. Miért olyan nehéz? Mert egy olyan énrészünkhöz szól, akit gyakran megaláztak, megszégyenítettek, bántottak. Mert többnyire szíven üt és betalál, amit mond. Nem […]
Ha a szüleinkkel való viszony alapjaiban meghatározza a párkapcsolatunkat, akkor nincs is választásunk? Ha rossz a viszonyunk a szüleinkkel, arra vagyunk kárhoztatva, hogy pocsék párkapcsolatban éljünk? Mi van akkor, ha a szüleim olyan szörnyűségeket tettek velem, amelyekre nincs mentség?
Többször írtam már arról, mennyire fontos, hogy úgy menjünk bele egy hosszú távú kapcsolatba, hogy feldolgoztuk a származási családunkból hozott sérüléseket. Ellenkező esetben sebzettségünkkel szétromboljuk a gyönyörűen induló kapcsolatunkat.
A legtöbb szülő számára borzasztóan fontos, hogy a gyereke „vigye valamire”. Ez érthető is egy bizonyos szintig. A probléma akkor keletkezik, amikor a szülő azt várja a gyerekétől, hogy ő szállítsa számára a megelégedés érzését. Vagyis a szülő azt gondolja, hogy ő akkor jó szülő, akkor teljesítette a szülői feladatait, ha a gyereke „viszi valamire”. […]